Vaskor

A korai vaskor idején a későbronzkor időszakában fejlődési tendenciái folytatódnak. A régészeti leletek és megfigyelések a társadalom még fokozottabb vagyoni tagozódását tükrözi. Egyes eddig még erődítés nélküli várakat ebben az időben vesznek körül falakkal. A nagy megyényi területeket ellenőrző földvárak (Pécs - Jakabhegy, Sopron - Várhely) körül a katonai vezető réteg és családjainak temetkezőhelyeit találjuk meg, az említett földvárak körül száznál is több halomsír emelkedik. A bennük talált leletanyag nagyon jól tükrözi ennek a vezető rétegnek szétágazó kereskedelmi és kulturális kapcsolatait. A korai vaskor régészeti kultúrája egy ausztriai falucskáról kapta nevét, ahol az időszak legjelentősebb gazdasági centruma alakult ki, mely létrejöttét az itt található só bányászatának és kereskedelmének köszönhette. A késői bronzkori bronzműves központi

szerepe csökken. Az új fémműves központok alapvetően ott alakulnak ki, ahol az új fém, a vas alapanyaga (vasérc) előfordul, így pl. Sopron környékén és a vele határos ausztriai területeken, ahol gazdag gyepvasérc lelőhelyeken megfigyelték a vaskori bányászat nyomait is. Boglár területén és környékén, a korszak végén alakult ki virágzó települési központ. Az első leletek a század elején kerültek elő. A területen számos tűzhely is előkerült. Az itt és a környéken talált leletek gazdagsága arra enged következtetni, hogy itt a korai vaskor végén hallstatti kultúra népének fontos központja lehetett. Annak ellenére valószínű ez, hogy az itt talált leletanyag jellege általában eltér a sokoldalú, távoli kapcsolatokkal rendelkező nagy földvárak anyagaitól. Azoknál sokkal egyszerűbb, csak helyi készítmények fordulnak elő benne, a fémipari emlékei pedig egészen szegényesek. Ennek ellenére feltételezhetjük, hogy a boglári Várhegy sáncait e korban emelték, védelmül valamilyen ellenséges támadás ellen.


Késői vaskor (i. e V. sz. - i. sz. I. sz. )

Boglár és közvetlen környékéről eddig csak késő vaskor legfiatalabb fázisából kerültek elő leletek, melyek, az un, La Tene kultúra hordozói, a kelta nép emlékanyagához tartoznak. A kora vaskor és a keltakor legkésőbbi fázisa közti szakadékot egyelőre nem tudják áthidalni. A legfontosabb stratégiai pont, a boglári Várdomb, már a korai vaskorban lakott volt. A várdomb keleti lejtőjén, La Tene korú hombáredények kerültek elő. A várdomb méreteiből az következik, hogy nem lehetett jelentős városias település. Feltételezhető, hogy kisebb törzsi központ, esetleg mentsvár volt. Boglár déli részén a kaposvári úttól keletre és nyugatra egyaránt kerültek elő kelta leletek.

Készítette: Nyáriné Vidák Szilvia és Nyári Attila
Felhasznált irodalom: Horváth Iván cikkei a boglári újságból és Honti Szilvia, Költő László,
Németh Péter Gergely : Boglárlelle az őskortól a honfoglalásig.