Bevezetés

A Balaton déli partján a természeti táj erősen különbözött az elmúlt évezredekben a maitól. A felszín fejlődésében az első szakasz az ős balatoni szakasz, mely a földtörténet harmad időszaka, mint egy 10 millió évvel ezelőtt kezdődött. A Pannon-tenger visszahúzódásával a mai Balaton-felvidéket, a Zalai és a Keszthelyi- hegységet, valamint a mai Somogyi-dombságot, egy magas fennsíkszerű vidéket a Pannon-tenger által hátrahagyott üledék borította egyenletes síkban. Ezen fennsík felszínét a Keleti Alpokról kiinduló Ősduna, Ősdráva folyók szabdalják észak - dél irányban. Majd kb. 2 millió éve kialakulnak a Balatonfelvidék és a zalai hegységrendszer részét képező tűzhányó vulkánok, melyeket a tektonikus kéregmozgások hoztak létre. A Balaton déli partján létre jönnek, az un. sár- és iszapvulkánok, amelyek a szemközti tűzhányók mellékműködésének tekinthetők. Ezek a melegvizű iszap- és sárvulkánok úgy jönnek létre, hogy a földkéreg repedésén túl a felszín és a föld alatti vizek felmelegszenek a vulkán működése során és kioldják a lágyabb kőzetek ásványi és iszaprészeit, majd a felszínre törve hátrahagyják lerakódó kúpjaikat. Ily módon jöttek létre a fonyódi, boglári, tihanyi részek képződményei is. Ezen erők, amik a Balaton körül és alatt viaskodnak, hozzák létre az első törésvonalat, mely később a Balaton medencét képezi. A vulkáni működés megszűnésével kezdődik a mai táj kialakulása. Mintegy 25 ezer évvel ezelőtt alakulhatott ki a mai Balaton víztükre, melyet elősegítenek a vízválasztók kialakulásai és a Zala. A kialakulás körülményeinek alapján a Balaton tektonikus süllyedés-sorozattal keletkezett. Az alacsony partokat széles, mélyen a szárazföldbe benyúló mocsarak tagolták, megnehezítve a közlekedést, de gazdag élővilágával megélhetést is nyújtva. Fonyód és Boglár között a Nagyberek nyílt vízű öböl volt, míg kelet felé a Szemesi-berek mélyen benyúló mocsaras vidéke képezett természetes határvonalat. Ezért a közlekedési útvonalak, s az ősi lakótelepek azokon az észak - dél irányú löszhátakon, magaslatokon alakultak ki, amelyek a mocsarakat átszelő és a Balatonba torkolló patakok mentén emelkednek. Így a régi települések sűrűn követik egymást a Jamai-patak, a Forró (Fonyód) árok és keleten a Tetves-patak mentén. A berek gazdag életével megélhetési forrás is. Erre utalnak közvetve a régészeti feltárásokon, így például a Berekre-dűlőn és az Úszó utcában folytatott ásatásból előkerült halpikkelyek, halcsontok és kagylók. Magasan kiemelkedő, stratégiailag jelentős pont kevés van a déli parton. Ilyen a fonyódi és boglári Várhegy vulkanikus eredetű kúpjai is, mint nevük is jelzi, mindkét helyen már az őskor későbbi időszakában sáncokkal megerősített földvárakat alakítottak ki rajtuk. Fonyódi és a boglári földvárak építésének idejéről nem tudunk semmi biztosat. A boglári Várhegy viszonylag érintetlen állapotban maradt fenn a modern korban is. A déli, belsőbb területek ma szőlővel borított magasabb dombjain a régibb korokban csak ott telepedtek le, ahol a víz közelsége biztosította életfeltételeiket, mint például a Forró-árok forrása környékén.